Hírek, aktuális / Tisztelgés dr. Gyürki László kanonok emléke előtt

Május 8-án, 93 éves korában a szombathelyi papi otthonban elhunyt dr. Gyürki László pápai prelátus, tiszteletbeli kanonok. Egyházi ténykedése mellett aktív közéleti személyiség volt. Folyamatosan részt vett a város életében, számos rendezvény, avatás, fejlesztés, karitatív támogatás fűződik a nevéhez. Az alábbi összeállítással rá emlékezünk.

Dr. Gyürki László Egyházasrádócon született 1932-ben. Szolgálati helyei voltak káplánként Kisunyom, Kőszeg, Páka, Szentgotthárd és Vasvár. Plébánosként szolgált Szőcén, Olaszfán és Körmenden – innét ment nyugdíjba 2007-ben. A  teológiai doktori fokozattal rendelkező egyházi személyiség a pályafutása  során kerületi esperes, főiskolai docens, tiszteletbeli kanonok címmel is bírt, majd 1999-től pápai prelátus lett. Sokoldalú személyiség volt. Tanított, tanult, könyveket  írt és aktív hitéletet élt. Mind szellemi, mind fizikai valójában, valóságában építkezett, a többi között templomot emelt, szobrokat állított, visszaszerezte a kórházkápolnát.
Sokak által megbecsült tevékenysége volt az osztrák határ mentén, az aknazónában lévő Mária-kegyhely újjáélesztése. A Miród-forrás aztán kedvelt zarándokhely is lett. Sokat tett a helyi, történelmi nagyságok képviseletéért. Batthyány-Strattmann László boldoggá avatási ügyének ügyvédje volt, Brenner János vértanú pap boldoggá avatásának pedig posztulátora. Kilencszer járt a Szentföldön, ide és Görögországba zarándokutakat szervezett. Körmend városától  egkapta  a Pro Urbe díjat, valamit a Batthyány-Strattmann László díjat is. A Mindszenty Társaság 2006-ban Mindszenty Emlékéremmel tüntette ki. Pappá szentelésének 65. évfordulója, az akkori vasmiséje alkalmából lapunk is megemlékezett a  pályafutásáról. Mint írtuk, Gyürkiék öten voltak testvérek. Gyürki László gyermekként rengeteget dolgozott, például aratáskor hajnaltól a cséplőgép mellett. Megismerte a szegénységet, a hétköznapi egyszerű munka fáradalmát, becsületét.  A nagyon mély hit mellett ez az egyik legfontosabb kincs, amit ő gyermekkorából a szüleitől hozott, és a szorgalom, az odaadás, a lelkesedés, a becsülettel végzett munka. Élete minden percét igyekezett kihasználni, értékessé tenni. Ez is  oka, hogy az életéből annyi gyönyörű gyümölcs fakadt. Az édesanyja Újszövetsége hódította meg a szívét, valamint meghatározó olvasmány volt ekkor a számára Radó Polikárp kiadásában A Biblia története a magyar nép számára című  könyv is. Szent Máté teljes evangéliumát megtanulta kívülről, bibliaversenyeket nyert, a Biblia élete hatalmas kincsévé vált. Ennek a célnak az eléréséhez segítette Szakos Gyula atya, későbbi püspök, aki a szegény hátterű, papságra vágyó fiatalokat Szombathelyre hívta és segítette tanulmányaikat. A kommunista diktatúra legkeményebb évei voltak ezek. 1957. június 23-án szentelték pappá, de később sem vált könnyebbé az útja, hiszen a beígért doktori év helyett  kisegítő lett a kisunyomi plébánián. Itt petróleumlámpa mellett éjszakákon át készítette a doktori dolgozatát. Jött a pákai szolgálat, ahol igen gyakran gyalog kellett bejárnia a falvakat, volt olyan hét, hogy 150 kilométert tett meg. Kőszegi  káplánként nem ment el a békegyűlésre, így az ÁVH eltávolíttatta onnan. A római kiküldetés sem volt könynyű, az ott tanulókat számtalan módon megfigyelték. Egy súlyos betegség ellenére ez a két év mégis hatalmas áldást hozott. Isten  kegyelme újra és újra átragyogott a nehézségeken. Szőcei plébánosként már rögtön a legelején szinte azonnal végiglátogatta az összes családot, megáldotta a házakat. Olaszfán tizenhét év következett rengeteg alkotással. Itt született a  Szent István társulati Biblia hét könyvének lefordítása. Aztán 1986-tól Körmend, ahol a garázst engedély nélkül nagy bátorsággal nagyon hamar átalakította hittanteremmé. Megszerezte, visszakapta a kórházkápolnát, létrejött a Kolping  Család, a Cursilló. Később megépült a Batthyány templom, és az összes templom is lassanként megújult. A hitoktatói tanfolyamot is megszervezte, amit több mint ötszázan végeztek el. Közben a rengeteg könyv, Batthyány László boldoggá  avatása, Faludi Ferenc papköltő emlékének a megismertetése, a számos szobor és még hosszan sorolható dolgok jelzik pályafutását. A pápai prelátusra így emlékezett egyik tanítványa, Pete Polgár Máté rédicsi plébános:  „Tegnap este örvendeztünk az új pápának, XIV. Leónak, ma gyermekkori plébánosomtól búcsúzok. Három pontban emlékezem meg elhunyt gyermekkori plébánosomról, aki a Szentírás ismeretére és szeretetére az életével, példájával  tanított. Az ember, aki felvállalta Krisztust, aki ismerte Igéjét, és aki az imádság embere volt köztünk. „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt”. (Mt 10,32) Volt idő, amikor a keresztény  hit kereszt volt. Őszintén csodálom azokat az idősebb generációhoz tartozó hitvalló elődöket, akik nehéz korban is vállalták a szolgálatot. Gyürki László atya is hűséggel állt oda Krisztus mellé, és nem számított, mit gondolnak róla az  emberek, csak az, mit az Úr mond. Nem félte a világot, mert jobban szerette az Igét, mint a népszerűséget. Ebben is példát hagyott nekünk.
Ismerte a Szentírást, tudós szolgája volt az Istennek. „Törekedj rá, hogy az Isten színe előtt megbízható maradj, munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, s aki az igazság hirdetésében a helyes úton jár”. (2Tim 2,15) Aki olvassa és  fordítja Isten Igéjét, az nemcsak a betűt látja, hanem a Lélek hangját hallja. Ő tudta, mit jelent mélységében és eredetében érteni az Írást. Nem azért tette, hogy tudós legyen ranggal, karrierrel. Tette azért, hűséges szolgája maradjon annak, ki Testté lett értünk. Az ő igemagyarázataiban mindig ott volt az alázat, mert nem magát magyarázta, hanem Krisztust. Gyermekként is maradandó emlékek maradtak mélyenszántó életszerű gondolatai, példái. Az imádság embere volt, aki korán ment a templomba, hogy Istenre figyeljen. „Én azonban Istenhez kiáltok, az Úr megment engem. Panaszkodom és sóhajtozom színe előtt este, reggel, délben, és meghallgatja szavam”. (Zsolt 55,17–18) Az Isten tudta, hogy  elsősorban mindig az imádkozó ember volt. Aki csendben, hajnalban, nyitott Igével és leboruló szívvel kezdte a napját. Legnagyobb igehirdetése ez volt, mikor láttam a tudóst leborulni az Isten előtt. A szentmisék előtt sokszor a templom  padjában imádkozott. Onnan merített erőt, hogy másokat is Istenhez vezessen. Áldott legyen Gyürki László atya emléke, példás élete, a Jó Pásztor vasárnapja előtt ezzel a fohásszal búcsúzok tőle.
Urunk, Jézus Krisztus, Te, aki a Jó pásztor vagy, akinek minden élet számít, köszönjük Neked hűséges szolgád életét, aki vállalt Téged akkor is, amikor mások hallgattak, aki tudós alázattal kutatta Igéd mélységeit, és aki reggelente csendben ült előtted, hogy ne csak rólad  beszéljen, hanem Veled éljen. Kérünk, adj ma is sok szenvedést megélt Egyházadnak ilyen szolgákat: akik nem a világ elvárásait követik, hanem a Te akaratodat, akik nemcsak tudják, hanem megélik az Igét, akik nemcsak beszélnek  Rólad, hanem Veled járnak. Adj imádságban erős, szeretetben bölcs és hitben megálló papokat és hívőket, hogy az életükkel legyenek tanúid ebben a világban. Ámen.”


>>>További képek a honlapon <<<

(KOR)
Fotó: Jámbori Tamás
Körmendi Híradó