Erő és hűség piros-feketében – Negyven éves lett a csapatkapitány
Ferencz Csaba még nem töltötte be a tizenhatot, amikor a Körmend felnőtt csapatában pályára lépett. A története azóta íródik a piros-feketéknél. Fepu a mai napig aktív, jövőre megkezdi huszonötödik szezonját a magyar élvonalban, ezzel újabb rekordokat dönthet. Május 24-én volt negyvenéves, ennek apropóján beszélgettünk.
Ferencz Csaba 1985. május 24-én, éjjel 1 óra 6 perckor látta meg a napvilágot a körmendi kórházban. Szülei az ifjú házasoknak kialakított tömb egyik lakásába – a mai Centrál Apartmanházba – vitték haza, ahonnan hamarosan átköltöztek a Rákóczi utcába. Itt töltötte gyermekéveit Fepu, akiről azt mondják, jó gyerek volt, ellenben mozgékony, úgyhogy le kellett kötni az energiáit. Tartalmas gyermekkort tud felidézni, óvodás kortól a középiskoláig egy remek társaság tagja volt, a legtöbbekkel ma is tartja a kapcsolatot.

– Több sportágat kipróbáltam, fociztam, atletizáltam, úsztam és persze kosaraztam. Felső tagozatos voltam a Somogyi Béla Általános Iskolában, amikor egyértelműen körvonalazódott, hogy a kosárlabda marad, a többit el kell engednem. Mindig megkaptam a bizalmat ebben a sportágban, ezt igyekeztem meghálálni. Még nem voltam tizenhat éves, amikor pályára léptem a felnőtteknél. Amikor elkezdtem az élvonalbeli szereplést, a csapat nagy része még körmendi nevelésű volt. A társaság felejthetetlen nagyjai volt Németh Isti, Fodor Geri és Trummer Rudi, sokat lehetett tőlük tanulni. A pályán és azon kívül is. Ferencz Csaba megközelítőleg 800-szor lépett pályára bajnoki mérkőzésen, de a tényleges szám – kiegészülve egyéb tornákkal, nemzetközi találkozókkal és a válogatottal – ennél sokkal nagyobb, talán túl van az ezren is.
– Ez egy hihetetlen szám, amikor gyerek voltam, nem gondoltam, hogy ezt idáig elhúzom. Igaz, mindig az volt az álmom, hogy kosaras leszek, erre akartam feltenni mindent. Még óvodás lehettem, amikor apa elvitt egy meccsre, mondjuk úgy: szerelemre lett első látásra – emlékezett a múltra Csabi, aki a jövő generációinak csak azt tudja üzenni: a kitűzött célokért nagyon sokat kell tenni, alázattal kell dolgozni, még akkor is, ha hullámvölgyek vannak. Azok pedig jönnek, és tudni kell reagálni. A plusz munkát bele kell tenni: edzés előtt vagy után kondi, dobásgyakorlás. Ez alap. Csak ez a hozzáállás lehet példa a fiataloknak – mondta. A sok száz meccsből nehéz kiválasztani egyet, de az egyik legemlékezetesebb a 2007-es bajnoki elődöntő volt, a Falco ellen. Az ötödik meccsre került sor, nyert a Körmend. Chauncey Leslie komoly térdsérülést szenvedett, így bár a piros-feketék bejutottak a bajnoki döntőbe, a Szolnok ellen jelentősen csökkentek az esélyeik.
– Győztünk a Falco ellen, és ami utána következett, brutális volt. Olyan ünneplés kerekedett, mintha bajnoki döntőt nyertünk volna. Dugig volt a csarnok, majd a lefújás pillanatában a szurkolók beözönlöttek a pályára. A legendás Kónya Kávéházban folytatódott az ünneplés, ahol természetesen full ház volt. A Hunyadi utca meg úgy nézett ki, mintha utcabált rendeztek volna, és nem túlzok: az emberek az autókon át ugrálva közlekedtek. Fenomenális, örök élmény – idézte élményeit a kapitány. Ferencz Csabát kerülgetik a rekordok. Nemrég volt negyvenéves, de a közelmúltban játszotta leghosszabb meccsét is, kétszeres hosszabbítással, 47 percet a Sopron ellen. Másnap reggel megérezte a „törődést”, a teste emlékezett minden egyes másodpercre. Nem hivatalos adat, de a szurkolók szerint Csabi ebben a szezonban extrán – pályafutása során talán a legjobban – dobta a triplákat, közel ötven százalékos mutatóval. Fepu elégedett, jó szezont zárt, sokat tudott segíteni a csapatnak az NB I rangidőseként.
– Tavaly még az volt a tét, hogy életben marad-e a csapat, ahhoz képest igencsak túlteljesítettünk. Nem kell szégyenkeznünk a bajnoki hatodik helyért, nekünk olyan volt, mintha bajnokságot nyertünk volna, a kupaezüst pedig tényleg minden várakozásunkat felülmúlta. A szurkolóinkra pedig nem is találok szavakat, nem tudom, hogy hova lehet ezt még fokozni.
Olyan élményeket adtak nekünk, amelyeket soha az életben nem lehet elfelejteni. Forray Gábor remek közösséget kovácsolt, ez volt a siker alapja – fogalmazott a körmendi gárda kapitánya. Az évek során sok minden történt a sport, így a kosárlabda körül is, Fepunak ezt volt szerencséje testközelből végigélni. A mai játék összetett és fizikális, aki gyenge, elvérzik, az erős életben marad. Jól mutatja ezt a bajnoki fi nálé végkimenetele: a Szolnok fizikai fölényével a Falco nem tudott mit kezdeni. És a fizikális erő mellett – körmendi nyelven szólva – a jó játékosnak alaptulajdonsága kell, hogy legyen a csibészség, a tökösség, különben nem sokra megy. A nyár sem telhet csak lazítással, meg kell tartani a kondit. Aki erre nem ügyel, lepukkan, „meghal” az alapozáskor. Nehéz onnan visszajönni és újra elkapni a fonalat. Csabinak ráadásként ott van az üzlet, szerelvényekkel, klímával, ezzel is foglalkoznia kell.
– Három éve mondtam, hogy befejezem, eljött az idő, nem akarom magamat tönkretenni. Aztán valójában elég jól éreztem magamat ahhoz, hogy elkezdjem a következő szezont, ami végül gyötrelmesre sikerült. Úgy meg nem akartam abbahagyni, ezért megint nekirugaszkodtam. Idén meg olyan pozitív volt minden, hogy vitt tovább a lendület. A következő szezonban Wittmann Krisztiánnal ketten leszünk a rangidős „tisztek” a bajnokságban, igaz, ő két nappal idősebb nálam. Sokszor elmondtam már azt is: szeretném, ha a kislányom egyszer látna a pályán. Sajnos, eddig ezt nem ikerült elérni, de bízom benne, hogy a következő szezonban megnézhet, és megtudhatja, hogy az apukája mivel foglalkozott egész életében. És akkor nyugodt szívvel befejezhetem – hallottuk.
Csabit mindenben támogatja párja, Dia, akiben megtalálta azt, amit keresett. „Fogadott” lánya – párja kislánya – Lara is velük él. Ferencz Csabát, az Egis Körmend csapatkapitányát Vas megyei Príma díjjal ismerték el a Batthyány Örökségközpont színháztermében 2019-ben. Erő, hűség, remény – így éltette akkor a körmendi tábor transzparense a csapatkapitányt. Kerek és teljes pályafutás így is, ami ezután ön, az hab a tortán, az az örömteli ráadás.
Tóth Judit
Fotó: Jámbori Tamás
Körmendi Híradó