Hírek, aktuális / Biztos kézzel feszíti a húrt

A Körmenden élő Forgács Zoltán 12 éve íjászkodik, 6 éve versenyszerűen űzi ezt a sportot. Pályafutása során sok előkelő helyezést szerzett, országos és nemzetközi versenyeken nyert érmek és serlegek ékesítik gyűjteményét. Legutóbb az Ausztriában megrendezett 3D világbajnokságról tért haza egy bronzéremmel.
– Számomra ez a sport szinte életformává vált, hiszen mindent megteszek a siker érdekében. Saját magam jöttem rá a helyes lövés technikájára, azaz a helyes testtartásra, a célra tartásra, melyek az esetek többségében pontos találatokat eredményeztek. Az évek folyamán rengeteg tapasztalatot szereztem. Így vágtam bele hivatalosan is a versenyzésbe – vallott a kezdetekről
Forgács Zoltán, majd a közelmúlt történéseit is megosztotta lapunkkal:
– Az idei szezont kisebb versenyekkel nyitottam, ezek amolyan bemelegítő, formába hozó megmérettetések voltak. Ezt követte a négyfordulós, Nyugat-Dunántúli Régiós bajnokság. Négy verseny, négy helyszín, melyek összeadott pontjai döntik el ki lesz a bajnok. Az idén ezt harmadszor sikerült megnyernem, amire kifejezetten büszke vagyok. Az efféle országos versenyeken való részvételért kvalifikációt kell lőni, ez gyakran jelent zsinórban több versenyhétvégét.
A terepíjászatot, a 3D íjászatot, illetve a történelmi íjászatot egyaránt szeretem és űzöm, szóval mondhatni több vasat tartok a tűzben – mondta a körmendi íjász. – Az országos bajnokságok most augusztusra estek, kezdve egy terep versennyel, amelyen sérült vállal, de sikerült harmadik helyezést elérnem. Ezután következett a 3D bajnokság, amin long-bow íjjal sikerült elcsípnem a dobogó legfelső fokát. Ez a verseny nagyon jó módja volt a felkészülésnek a 3D világbajnokságra. Aztán elindultam a Komáromban megrendezett történelmi bajnokságon is, ami kétnapos program volt, egy magyar, illetve egy nemzeti versenynap. Mind a kettőn sikerült második helyezést elérnem; ezek az eredmények nagyon fontosak számomra. Még egy gyors egyhetes edzés következett a tradicionális íjammal, és már utaztunk is Ausztriába, pontosabban Moosburgba, hiszen ott rendezték meg a 3D világbajnokságot. Több, mint 800 versenyző érkezett a megmérettetésre, ami elég nagy kihívást jelentett mindannyiunk számára, ennek ellenére úgy éreztem kellően felkészültem ahhoz, hogy az első tíz közé bekerüljek - emlékezett Forgács Zoltán, majd a verseny részleteiről is tájékoztatott: - A versenyprogram hétfőn kezdődött egy felvonulással, ami megnyitóként szolgált. Íjászok lepték el az utcákat a saját nemzeti színeiket viselve. Keddtől viszont már kezdetét vette a küzdelem a bajnoki címért. Szerdán, sikerült a harmadik helyet megszereznem, csütörtökön viszont már feszítettebb tempóban vágtunk neki a megmérettetésnek, hiszen ezen a napon dőlt el, kik jutnak a döntőbe. A forduló legvégén egy elvétett lövés miatt visszacsúsztam a negyedik helyre, de még semmi sem volt veszve. Másnap volt egy szabadnapunk, ami elég jól jött, hiszen mindenkire ráfért egy kis kikapcsolódás. Kirándultunk, jókat ettünk, ezzel oldva a verseny által okozott feszültséget. Elérkezett az utolsó nap, amire már eléggé elfáradt a csapat, de igyekeztük teljes erőbedobással végigvinni a bajnokság utolsó napját, azaz a döntőt. A nap egy gyors célfelméréssel indult, amire név szerint szólítottak mindenkit, és három perc állt rendelkezésre, majd kezdetét vette a tényleges csata.
A pillanatnyilag előttem lévő, azaz a harmadik helyezettel a verseny végéig fej-fej mellett haladtunk, ami azt jelentette számunkra, hogy az utolsó lövés fog dönteni arról: ki állhat fel végül a dobogóra. Igyekeztem nyugodtan összeszedetten, rengeteg baráti támogatással a hátam mögött ellőni azt az utolsó bizonyos vesszőt. Beállás, célra tartás, mély levegő, és végül egy szép tízes lövés. Ezzel eldőlt. Harmadik lettem. Hatalmas megkönnyebbülést és boldogságot éreztem, nagy teher, feszültség és stressz esett le a vállamról – mondta a körmendi világbajnoki harmadik helyezett, aki hozzátette:
– Ezt a helyezést másodjára  sikerült elcsípnem, de ebben nem csak a sok edzés segített, hanem a rengeteg támogatónak is köszönhető, többek között a Körmend Múltja Jelen és Jövője alapítvány, a Fezőr Étterem – Cilinke és csapata, Hárs József, akinek íjával versenyeztem, Balogh Laci bácsi barátom és edzőtársam, aki vesszőkkel látott el, és nem utolsó sorban a mindig türelmes családom segített ebben. Mindenkinek nagyon hálás vagyok, köszönök szépen mindent!

RV
Fotó: Jámbori Tamás
Körmendi Híradó