sortáv

Testis temporis – Az idő tanúja 5.

 Salamon Nándor

 Körmend szobrai és emléktáblái

 Körmend, 2004

Címlapterv:

Jámbori Tamás

Sorozatszerkesztő:

Dr. Nagy Zoltán

 Fotó:

Jámbori Tamás

Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum archívuma

Lektorálta:

Dr. Nagy Zoltán

 

Technikai szerkesztés:

H. Vörös Márta

 

A megjelenést támogatta:

ISSN 1786-1292

ISBN: 963 217 045 8

 

Kiadja:
Körmend Város Önkormányzata 

Felelős kiadó:
Bebes István
polgármester

 

BEVEZETÉS

 

A Körmenden jártában-keltében szemlélődő idegen meglepve fedezi fel a kisváros méreteihez képest feltűnően nagy számban elhelyezett köztéri szobrokat, kő és bronz emlékjeleket, feliratos-domborműves emléktáblákat. Néhány kivételtől eltekintve ezek a hagyományőrzést, kifejezetten történelmi reprezentációt szolgálnak, tereket ékesítenek, épületek falain jeles személyekre, fontos eseményekre emlékeztetnek. Mintegy félszáz emléket, műalkotást sikerült felkutatnunk, úgy, hogy nem foglalkoztunk a templomok oltárszobraival, a temetői síremlékekkel, a sűrűn felbukkanó cégérekkel, épületeket díszítő szobrászati elemekkel.

Az ismertetés módozatai közül azt választottunk, amelyet a helyi jellegzetességek sugalltak. A szabadságot biztosító szellemi kalandra hívjuk az olvasót, bemutatva mindazt, ami figyelemre méltó. Segítjük a tájékozódást s reméljük, letéve a füzetet, eleven, maradandó képe lesz a Rába-parti város szobrászati jellegű köztéri alkotásairól, a hely szelleméről.

Néhány érdekességre érdemes utalni, mert ezek alapján csoportosítottuk a látnivalókat. Első helyen kell említeni Boldog Batthyány-Strattmann László élő kultuszát, amelyet hat műtárgy is szemléletesen bizonyít. Faludi Ferenc és Kossuth tiszteletének ugyancsak mély gyökerei vannak itt. A Várkastély és parkja önálló építészeti-művészi egységként tanulmányozható. Van ugyan a városnak „díszpolgár szobrásza”, kinek munkásságát tíz éven át állandó kiállítás is bemutatta, Olcsi-Kiss Zoltán azonban érdemleges művészeti hagyományt nem teremtett. Nyomot hagytak a város szellemi arculatán Kiss Sándor, Lesenyei Márta és Gömbös László, akik az utóbbi évtizedben alkotott műveikkel inkább tekinthetők „körmendi művésznek”. Történelmi emlékhelyek, egyházi és világi művek sora fűződik a nevükhöz, művészi munkásságukhoz.

Mindezek alapján hat, nem mereven elhatárolódó egységbe foglaltuk a szobrászat eszme vagy műfaj szerint rokonítható kategóriájába sorolható műveket.

 

1. A VÁRKASTÉLY PARKJÁNAK SZOBOREMLÉKEI

 

        Körmend város életében és múltjában döntő szerepet vivő Batthyány-család impozáns kastélyának történetét számos könyvből, tanulmányból ismerjük. Csupán néhány tényt ragadunk meg, amelyek a parkban megmaradt, a régi fényt csak halványan sejtető művek értelmezéséhez szükségesek.

        A legfontosabbak egyike, hogy a Rába átkelőhelyét biztosító „villa” 1244-ben városi privilégiumot kapott IV. Béla királyunktól. Két század múltán biztosan állt mai helyén a tornyos vár, fallal, vizesárokkal kerítve. A XV. század fordulóján már elnyerte alig változó alaprajzát. 1604-ben került vásárlás révén véglegesen a család birtokába. Ostromok, tűzvészek, újjá- és átépítések alakították sorsát, külső képét, miközben 1650-től 1700-ig végvár szerepet is betöltött. A Rákóczi-szabadságharc után romokban állt, majd újra építőmunka kezdődött. 1712-ben a Batthyány birtokok székhelyévé tették, építési hivatal irányította a fejlesztéseket. A tervekben tucatnyi szobor felállítása szerepelt. A későbbi feljegyzések talán ezekből merítenek néhányat: Ciceró-oszlop, Ámor és Psyche, Homeros, Mercurius, Jupiter, Szükségszerűség stb. A gyakran idézett Vályi András „magános sétálásain” még láthatta mindazt, amiből a sok viszontagságot megért kastélyegyüttes csupán mutatóba őrizhetett meg korunkra néhány szobrot, töredéket.

A kastélykert déli kapuját, a pilléreken magasodó két Hercules-szobor vigyázza. Zeusz fia, a férfias erő megtestesítője, kőrisfa törzséből faragott hatalmas dorongjával – a rárótt próbákat rendre teljesítve – megölte a Kitharion hegyi majd a nemeai oroszlánt, elpusztította a hidrát, vívott a sárkánnyal, az amazonokkal és megfékezte Minosz király bikáját. Így elnyerte a szabadságot, később a halhatatlanságot. Itt megkettőzve látjuk a küzdelem hevében. A kis szobrok egy építési irat szerint az 1880-as években kerültek helyükre, mikor az északi épületek kapuját a család kőből faragott hercegi címerével ékesítve elkészítették.

Jóval „korosabb” a kastély folyosóján falba épített dombortöredék. A timpanonos faragvány az egyetlen római sírkő erre – Hidashollósról került az 1960-as években az akkor itt működött főiskola kollégiumába. Az orommezőben egy elmosódott Gorgó-fő, a ferde párkányon pedig oroszlán ismerhető fel. A szakirodalom ugyan a Batthyány Archívum XVIII. századi oklevelére hivatkozva említést tesz egy feliratos római oltárról is, de ennek nyoma veszett.

A város kultúrtörténetében „a szobor”, mint önálló műalkotás csak a XVIII. században jelent meg. Az „elsők” közül való az épület mögötti sétány végén, nyírfák alatt a megdőlt, homokkőből faragott Kybele szobor. A fej és végtagok nélküli későbarokk töredék a „nagy istenanya” Kisázsiából elterjedt termékenység kultuszának kései képviselője. Alakjában a minden élők szülőjét, az alvilág uralkodóját tisztelték, aki a hegycsúcsokon, kedves állatai körében „trónolt”. A sejthetően J. M. Fischer  alkotta idolszerű testet vízszintes abroncsok tagolják. Válláról redőző drapéria hull alá. Státuszát a mellkasán domborodó, sokszorozott bika herék teszik egyértelművé.

E szoborral átellenben, Carolus Clusius (1526-1609) emlékoszlopánál a jeles botanikusra emlékezhetünk. A kastély egyik erkélytartó oszlopának csonkjára 1967-ben erősített márványtábla három jeles férfiú, Clusius, Batthyány Boldizsár (1538-1590) és Beythe István (1532-1612) természettudomány érdekében kifejtett együttműködésére emlékeztet. A németalföldi tudós érdemei közül a gomba-kódexet és növényhonosító munkáját említhetjük meg.

Hajdan a Gyűjteménytár mögül, a park főtengelye mentén akadálytalanul futhatott a tekintet az allék metszette középpontban álló, vázákkal övezett gloriettig. Ide került később, a 19. század elején obeliszk. E hangsúlyos irányra merőlegesen, szimmetrikusan állt a két, mitológiai tárgyú szoborcsoport.

Jobbra a „virágfakasztó” Vertumus és a csellel meghódított Pomona, a „gyümölcsök istennőjé”-nek kemény, fehér margitbányai mészkőből faragott párosa emelkedik terebélyes, párkánydíszes talapzatán. Megnevezését a felirat, alkotóját a hátoldali névjegy tudatja. Johann Martin Fischer (1740-1820) bécsi akadémiai szobrászművész valaha itt állt, neki tulajdonítható szobrai közül az egyetlen, viszonylag épségben megmaradt műve ez. A kései barokk és a klasszicizmus formai jegyeit vegyítő, nyugodt körvonalú, dús redőzetű drapériákkal, a testtartással és testrészekkel hangsúlyozott átlós szerkezettel elevenné formált kompozíció egy „találkozást” örökít meg. A 2002-ben gondosan restaurált alkotás ikonográfiai előképe talán Frencesco Melzi festménye, amelyen ugyancsak öregasszony képében közelíti meg Vertumus a tartózkodó istennőt. Fischer az ősi történet következő mozzanatát ragadja meg: a ruháitól megszabaduló férfi isteni teste megtöri az ellenkezőt és elfogadja a hitvesi köteléket. A pamlagra támaszkodó Pomona helyzete meglepetést és elfogadást jelent, míg párja hódító szenvedélye a karok hevesebb gesztusaiban jelentkezik. Összekulcsolódó tekintetük kétségtelenné teszi a konfliktus megoldódását.

Fischer faragta kőbe Zephírus és Flóra harmonikusabb együttlétét is. A másfél századig az idővel dacoló szobor előhívta a megszállók pusztító ösztöneit. Csak a talapzat töredékei maradtak vissza. Bravúros munkával Illés Antal szobrászművész faragta újra, szegényes dokumentumok alapján, eredetihez méltó formában. A 2001-ben elkészült rekonstrukció az „esőt hozó nyugati szél istene” és a rómaiak nagy tiszteletben tartott istennője, a tavaszt és a virágokat, a virulást is jelképező Flóra alakját ábrázolja. Az apró szárnyakkal ékesített ifjú libbenő mozdulattal fordul a földig érő stólába burkolódzó, fején virágkoszorút viselő lány felé. Jobbjával virágesőt hint az ölébe, a mellkasára helyezett finom kéz az ajándék nyugtázását jelzi vissza. A „feltámasztott” szobor stílusa és szerkezete kétségtelenné teszi a két alkotás rokonságát.

Az előadásmód és a kézjegyek alapján feltételezhető, hogy a már nem létező szobrok és megmaradt töredékek ugyancsak a bécsi mester műhelyéből származnak.

A kert távoli részén, a tó környékén álló Gessner-emlékkő több szempontból is figyelemre érdemes töredék. Felirata szerint a timpanon záródású, kővázával tetőző, keretelt domborműves sztélét Batthyány Lajos állíttatta a maga korában divatos, de nem különösebben jelentős szentimentális költő, Salomon Gessner (1730-1788) tiszteltére 1786-ban. Az évszám alapján feltételezik, hogy a kert átalakításnak befejező esztendeje is egyben, amely Fischer szobrainak felállításával zárulhatott. A német és latin betűformák és vésetük módja a Vertumus feliratával rokonságot, egykezűséget mutat.

A svájci német festő, író „boldog Árkádia” költészete, az idilli parasztélet, táj és hangulatélményeket megörökítő írásai a rokokóból az érzelmességbe hajló, népszerű stílust képviseltek. Hatása volt a magyar irodalomra is. Csokonai verseit, Kazinczy az Idilleket fordította, Kassán meg is jelentette.  Az emlékkő híre ösztönözte Kazinczyt a körmendi látogatásra is. Kultuszának hazai elterjedését mutatja, hogy a várvidéki Gyepűfüzesen, az Erdődy-kastély kertjében szobra állt. A csákvári szentimentális kastélykertben pedig Gessner-műmalmot építettek.

A Gessner-kő közelében áll a töredékes Nimfa-oltár. A Mercurius az angolos jellegű kertrészben, a tótól délre lehetett s a közelében volt a Jupiter is. Az 1799-es inventárium mindkettőt Fischer műveként jegyzi. Ezek sorsa ismeretlen, miként a Rába partján felállított Szükségszerűségé is, amelyet 1788 előtt említenek. Később csupán a Neptunról van hír: a bontások közepette azt a Lajta-menti Brucknak ajándékozták.

Az újabb, XIX. századi átalakítás során a gloriettet is lebontották. Helyére – ismét csak a kordivat szelleméhez igazodva – 1810-ben emelték a 15 méteres, hasáb-csonkagúla kombinációban összerakott Obeliszket. Tetején a család címerállata, a pelikán látható. Valaha lépcső és díszburkolat övezte. A hasáb első oldalát a Három grácia domborműve díszítette. A hátsó táblával együtt nyoma veszett. Eladták ócskavasnak! 1990-ben Kodolányi László kőszegi ötvösművész készített új táblát a régi szöveggel, négy kiemelkedő Batthyány-herceg nevét, rangját sorolva „hálaemlékül kegyeletből”. Megtudjuk azt is, hogy e művet „Herceg Batthyány Lajos (1753-1806) megkezdé, fia Herceg Batthyány Fülöp (1781-1870) bevégzé”.

 

                2. A BOLDOG BATTHYÁNY-STRATTMANN LÁSZLÓ KULTUSZ EMLÉKEI

 

                A kastély körül újabb időkben állított szobrokhoz még visszatérünk. Egyenlőre az épületek övezte udvar közepén emelkedő kétalakos bronzszoborra figyelünk. Az egyszerű talapzatra erősített feliratos tábla tudatja: Dr. Batthyány-Strattmann László emléke előtt állunk.

                A 2003-ban Rómában boldoggá avatott herceg-orvos vitathatatlanul legjelesebb személyisége a XX. századi Körmend történelmének. Joggal vallja magáénak a város, hiszen érdemei kellően magyarázzák az Európa-hírű szemsebész személye és cselekedetei körül kivirágzó kultuszt. Ennek számos jelével találkozhatunk városnéző sétáink közben. Utcát neveztek el róla, a kórház kétszer vette föl a nevét, emléktemplomot emeltek s nevével vált Batthyány-kutatóhellyé a városi múzeum. A büszkén vállalt hagyományápolás jut kifejezésre a művészi alkotásokban. Üvegablakok, emléktáblák, szobrok formájában tárgyiasult a város közönségének tisztelete „a szegények orvosa” áldozatos, tiszta élete, nemes cselekedetei iránt.

                Lesenyei Márta szoborműve sűrítménye a herceg életének, szellemi sugárzásának és a művészi erőnek. A helyválasztási viták után 1991-ben emelték talapzatra hajdani kórháza és a kastély homloktengelyének metszéspontjában. A visszafogottan mintázott kompozíció plasztikai erényei a fő nézőpontból érvényesülnek. A két statikus alak egymáshoz fordul, mozdulataik kimértek. Kapcsolatukat a mellmagasságba emelt karok és a tekintetüket összekötő átlós vonal érzékelteti. A vak ifjú emelt feje a bizalmat, várakozást, az orvos barátságos arckifejezése a bíztatást, reményt fejezi ki, amit a támaszt nyújtó jobbjával erősít meg. A talapzaton lévő domborművek családi körben és szentmisén ábrázolják Batthyány doktort, mintegy megerősítve a negyedik táblán életelvét kifejező jelmondat tartalmát: „Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá”.

                A szobor „modellje” 1870-ben Dunakilitin született. Több diplomát szerzett. 1901-ben Köpcsényben alapított kórházat. Szemsebészeti eredményeit elismerték Európában. 1917-ben a Tudományos Akadémia tagjává választották. Trianon után Körmenden alapította meg második magánkórházát. 1920-ben családjával a kastélyba költözött. Itt gyógyította áldozatosan betegeit haláláig. Bécsben hunyt el 1931-ben. Németújváron a családi kriptában temették el.

                Lesenyei Márta szobra Dr. Batthyány-Strattmann László születése 120. évfordulójára készült, de nem egyetlen munkája a Zsennyén élő kitűnő szobrásznak. Az 1999-ben felszentelt Hunyadi utcai Szent László templom előtt álló mellszobor az előbbi vállrészéből képzett portré, jelzése annak, hogy a szent hely a herceg kultuszát is szolgálja. A kápolnában 2003-ban egy újabb Batthyány-mellszobrot készített a Munkácsy-díjas művész. Az épülettől jobbra kis képoszlop áll. Mélyített fülkéjében pelikános címerrel díszített bronztábla emlékeztet a boldoggá avatás időpontjára – 2003. március 23-ra. A domborművet ugyancsak ő készítette.

                Az első emléktáblát azonban Kiss Sándor, a közelmúltban elhunyt érdemes művész alkotta 1988-ban. A Petőfi téri katolikus templom homlokzatán, a bejárattól jobbra helyezkedik el. A jelmondatával övezett kerek dombormű portré alatt olvasható szöveg a családi hitgyakorlásra, a hitből fakadó betegszolgálatra, önfeláldozó életére, vallásosságára emlékeztet. Körmendhez kötődő másik szobrászunk, Gömbös László készítette a harmadik emléktáblát a kórház falára. Az intézmény 1933-ben vette fel először a herceg nevét. A második „keresztelőre” 1990-ben került sor. A névadás alkalmából elhelyezett márvány-bronz tábla erre emlékeztet. Alkotója személyes motiváció – gyermekként látta, csodálta – alapján mintázta meg a drapériákkal keretelt arcmást. Az egyik zászló, a trikolor a tudós magyarságára, a liliomos pedig hercegi rangjára való utalás. A négyszögű tábla a doktor nevét, évszámait tünteti fel.

 

3. VALLÁSOS EMLÉKMŰVEK

 

                A hitélet témakörébe sorolható szobrászi művek a Szent Erzsébet plébániatemplom körül és körzetében sűrűsödnek. A IV. Béla testvérének nevét őrző szentegyház, a gótikus maradványokból ítélve, a hospesek első temploma lehetett. Mai formáját a barokk kori átépítés során nyerte.

                Északi fala mellett maradt meg a legrégibb helyi szív alakú sírkő. Áldozatkész körmendi kereskedő, Joseph Wéber emlékét örökíti az utókorra. A vagyonos polgár a város iskolaügyén akart lendíteni. 1778-ben 3000 forintot hagyott a négy tanítós, emelt szintű elemi iskola – főiskola – létesítésére, a tanítók fizetésére. Alighanem a kishitűség – a városatyák félelme a fönntartás költségeitől – elhamvasztotta a szép tervet. A levéltári iratokon kívül e kerekvállas, csigás-kagylós díszítésű barokk sírkereszt emlékeztet az adakozóra.

                Merőben más története van a templom előkertjében álló Jó pásztor-szobornak. A márvány posztamensre helyezett méteres kőszobor – a bevésett szöveg szerint – „II. János Pál pápa szombathelyi látogatásának emlékére 1991. augusztus 19.” – készült. A megyéspüspök rendelkezése nyomán nyert itt elhelyezést. Kiss Sándor szakított a példabeszédet megelevenítő hagyományos ábrázolással. Az eltévelyedő bárányt vállára emelő Jézust ingujjra vetkőzött, nadrágos, szandálos modern emberként állította elénk. Csupán a jobbra billenő szakállas fej árulkodik az éppen induló kilétére. Valószínűsíthető, hogy az elmaradt körmendi pápalátogatásért kárpótolta a híveket az új, kissé merészen világias felfogású szobor ajándékozása.

                Kiss Sándor következő munkáját a bejárat bal homlokfalába építették be 1994-ben, Körmend várossá nyilvánításának jubileuma alkalmából. A dombormű eredetije – másik két művével – a római magyar kápolnában nyert elhelyezést. E némileg módosított bronzmásolat IV. Béla lánya, Árpádházi Szent Margit domonkos rendi apáca életének történelemformáló pillanatát ragadja meg: apa és fia, István herceg kibékülését, a családi és hatalmi viszály lezárását jelentő kézfogását szorgalmazza. A felső latin szöveg a kiváltságlevél adományozásának tényét (1244), az alsó a Nyúl-szigeti kézfogás idejét (1265) rögzíti, amely időlegesen biztosította az ország egységét, békéjét.

                A millennium alkalmából 2001-ben újabb Árpádházi szoborral gazdagodott a templomkert. A Jó pásztor párjaként avatták föl Lesenyei Márta Szent István és Boldog Gizella című kompozícióját. A templom előtti tér hangsúlyos pontját elfoglaló háromnegyed méretű bronzfigurák jól érzékeltetik összetartozásukat és hierarchikus rendbéli szerepüket. A király szigorú tekintete, díszesebb öltözete, jelvényei rangját emelik ki. Hálódíszítésű ingruhát, zsinórral rögzített palástot visel. Felesége attributumait az ikonográfiai hagyományok szerint tartja. A királynő alakját csuklyás, elöl széles rátéttel ellátott apácaköntös fedi. Fején keresztekkel negyedelt, egyszerű korona fénylik. A szobor körvonala nyugodt, a formák összefogottak, feszültség a ruházat nagyvonalúbb és a fejek érzékenyebb mintázása között érezhető. Nemes, méltóságteljes tartású alakjuk bölcsességet, ünnepélyességet áraszt.

                Horváth Róbert Szent István márványdomborműve is a millennium alkalmából került a Thököly utcai evangélikus templom oldalsó falára.

                Lovagkirályunk, Szent László álló szobra ugyancsak Kiss Sándor műtermében született. A Rónai László tervezte templom névadójának páncélos alakja 1999-ben, az avatáskor nyert el a helyét. A művész a győri herma kemény arcvonásaiból kiindulva álmodta újra nagy királyunkat. Talpig vasban ábrázolja, lemezvért alatt gyűrűs páncélinget visel, csőrős cipőt hord. Vállára földig érő palást borul. Jobbjával alabárdot markol, baljával Árpád-sávos pajzsára támaszkodik. Mellvértjét korpus díszíti. A teljes nyugalmi helyzetet a karok ellentétes irányú tartása oldja fel. A mintázás az ötvösök aprólékos anyaghasználatával vetekszik, különösen a fejre és díszítményeire jellemző.

                A plébánia közelében, a Rába-híd keleti végénél, a millennium idején ültetett piramistölgyekkel egyidős kis ligetben klasszicista stílusú oszlopos, rézkupolával fedett, kereszttel záródó körcsarnok emelkedik. A hat dór oszlop háromlépcsős alapzatra támaszkodva tartja a faragott kövekből rakott többszintű párkányt. Nyitott terében tagolt posztamensen hagyományos felfogású Nepomuki Szent János tekint a vándorokra, melyet 1774-ben emelt a Batthyány család és Salamon István körmendi plébános szentelt föl. A védőépület minden bizonnyal későbbi, feltételezés szerint kőfaragó munkáit 1836-37-ben Höller György soproni mester végezhette, aki a kastélyon is dolgozott. Mai helyére az új híd elkészülte után kerülhetett a vízen járók védőszentje.

                A templomtól közelítve az egykori hatalmas vásárteret, a fák, bokrok fölé emelkedő Immaculata szobrot pillanthatjuk meg. Emelt talapzatán kannelurás dór oszlop, rajta a földgömb nyugszik, tetején a kezeit imára kulcsoló Máriával. Az eredeti bűntől mentes szűz, a kígyó legyőzője kelet felé tekint az égre. Fejét 12 csillagos korona (glória) övezi. Gazdagon redőzött ruházata barokk jelleget mutat, holott már 1822-ben Batthyány Fülöp herceg emeltette dédszülei, a kastélyt megújító, a parkot alapító gróf Batthyány Lajos, nádor és felesége emlékére. Mária lábánál egy liliomot felemelő puttó volt, amelyet az orosz katonák lőttek szét. 1931. május 2-án a körmendi képviselőtestület határozatot hozott arról, hogy Batthyány-Strattmann László herceg emlékére a glóriát villanyfénnyel világítják ki. A köztudat az első eredeti szobornak véli, de Bél Mátyás Vas megye leírásában olvassuk: „Mesteri alkotás a Boldogságos Szűz szobra. Ezt is Batthyány Lajos gróf állítatta”. 1812-ben még ez állt a téren. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a régi szobor nem pusztult el, hanem a nádaljai templom előtt található. Az, hogy hogyan került oda – s nem Doroszlóra, ahová az 1848. évi költségvetési javaslat szerint kívánták felállítani – mindmáig rejtély maradt. A főtéri szobrot az 1930-as években lándzsás díszkerítés fogta körbe, sarkain lámpák voltak. Ma ennek povizórikusabb utánzata vigyázza a kétségtelenül vonzó monumentumot.

 

4. TÖRTÉNELMI SZEMÉLYEK, EMLÉKHELYEK

 

                Körmend történetében a nemzet sorsán fordító nagy eseményt nem jegyeztek föl. A hazafiasság, a hagyományok tisztelete mégis mélyen él lakóiban s jeles évfordulókon az emlékállításban is kifejezésre jutott. Tucatnyi köztéri műtárgy tanúsítja.

                A tartalom szobrászi megfogalmazása dolgában – méltón a személyhez és eseményhez – kiemelkedik Párkányi Péter IV. Béla király szobra. Kritikusa szerint „társtalan” az emlékállító szobrok sorsában e „fenségesen groteszk monumentum”. Avatása pillanatától világos, hogy kiemelkedő az életműben és az újabb kori magyar művészetben.

                Már a helyválasztás is telitalálat! A templom támpillérei, a csúcsíves vakablak hiteles háttere biztosít, visszafogottan idézi a kort, a tatárjárás évszázadát. Körmend akkoriban választott bíró és esküdt tanács irányította vásárjogokkal felruházott hely, amelynek várossá fejlődését a királyi kiváltságlevél indította el. Az okmányt a bécsi levéltár birtokolja, sűrített lényegét a kerek posztamensről olvashatjuk le. A latin szöveg feloldása: „A Magyarország második honalapítójának nevezett IV. Béla megerősített és értékes kiváltságokat juttatott városunk régi lakóinak”.

                Vegyük szemügyre az attraktív kompozíciót! Neves művészek pályamunkái közül választott a Melocco Miklós által vezetett zsűri, s fogadta be a város. A carrarai márványból készített szobor szürke kőkockákból mélyített-emelt spirális közepén áll. Forgótest kombináció alkotta, tömbhatású talapzaton nyugszik a gömb, ül rajta különös helyzetben a király. Bő ingruhája a föld gömbjére palástol. Jobbjával kettős keresztre támaszkodik, nyitott kinyújtott bal tenyerével az adományozás gesztusát fejezi ki. Mozdulatai ellentétesek, hevességük egyensúlytalan helyzetet tükröz. „Nagyvonalú tömegképzés, dús plasztikai formarend, finom kidolgozás és egységesen kezelt részletek váltakozása, a tér virtuóz birtokbavétele élteti” – írja méltatója. Az 1994-ben felavatott emlékszobor hitelesen fejezi ki az utókor háláját a 750 éves királyi döntés iránt s jól szolgálja az emlékezést, a városalapító király előtti tisztelgést.

                A Szabadság tér legmozgalmasabb szobrának, Kossuth-szobornak históriáját őrzik az annalesek. A forradalom kormányzójának respektusa már életében elkezdődött, halála után röviddel kultusszá alakult. 1896-ban utcát neveztek el róla, a századforduló táján pedig az országos mozgalommá terebélyesedő szoboremelés hullámai is elragadták Körmend polgárait. Az ötlet születésének centenáriumán fogalmazódott meg, 1905-ben szoborbizottság alakult s megindult az anyagiak előteremtése. Esztendő múltán Horvay János fővárosi művész vállalta az egészalakos szobor elkészítését. A talapzatot az ugyancsak neves, vasi születésű Tóth István tervezte, építette meg. Az ügy jelentős társadalmi erőt mozgósított. 1907-ben együtt volt a pénz nagyobbja, kijelölték a helyét a hercegi lovarda előtt. A készre öntött művet ugyan tévedésből Kőszegre szállították, de 1907. október 7-én, Kossuth Ferenc jelenlétében felavatták a „tündérkerttel” övezett, Vas megyében máig egyetlen egész alakos Kossuth-szobrot. „Áll a szobor, él az emlék” kezdte szónoklatát a Kossuth fiú s hatalmas tömeg hallgatta lelkes szavait.

                A körmendi Kossuth-szobor nagy rutinnal megoldott mestermunka, ami nem meglepő, hiszen Horvay pár esztendő alatt 11 darabot készített e témakörben. Szinte azonos sémát követett, csak egy-egy mozdulatot, részletet módosított (kéztartás, kard elhelyezése, köpeny rávetése). Szobrunk „szélnek kitett” változat, amit a lobogó köpeny és a kis hajtincs igazol. Egyébként a kormányzót szokásos pózban látjuk, magyaros, zsinóros atillában, feszes nadrágban, szétterülő köpönyegben. Tekintete előre nyújtott jobbját követi. Balja kitámasztott kardján pihen. A formák merőlegesekből és ellentétes irányú, metsződő ferde egyenesekből alkotott szerkezetre tapadnak, merevségüket a köpeny íves körvonala töri meg. A fej mintázása portré hitelességű.

                A szobor, melynek talapzatán „A körmendi iparos ifjúság kezdeményezéséből Emelte Körmend város és vidéke hazafias közönsége 1907.” felirat olvasható, 1964-ig állt helyén. Akkor szétdarabolták s a Heiszig-ház Korona felőli oldalán állították fel. Itt sem állhatott sokáig, mert hamarosan újra áthelyezték, s a városi bíróság szecessziós épülete előtt állították fel újra. Mellette az 1848/49. évi szabadságharc honvédeinek címeres emléktáblája őrzi a körmendi hősök nevét.

A szabadságharc mártírjaira emlékeztet a Petőfi idézettel díszített feliratos gránit kőlap a Rákóczi úton. Az aradi vértanúk portréit a történelmi Magyarország kontúrja rajzolja körbe. Bevésett szövegek egészítik ki a „képi” tartalmat.

                Hősökre emlékeztet a világháborús emlékmű is a pályaudvar szomszédságában, az egykori temető helyén. Létesítésének csíráját már 1919-ben „elvetették”, de csak jóval később szökkent szárba a gondolat. Ipartestületi  ifjak indították el a gyűjtést amelyet 1925-ben felkarolt a képviselőtestület is. Szoborbizottság alakult Fusch Ferenc plébános vezetésével. A szoborcsoporttal körbe ölelt emlékmű elkészítésére Kisfaludi Stróbl Zsigmondot kérték fel. A háború áldozatinak hősi emlékművét 1927. október 2-án avatták fel nagy ünnepség keretében.

Az idők során nemcsak helye, funkciója is változott. A ma „történelmi emlékhely” eredetileg a Trianon után megerősödő nemzetvallás sajátos szimbóluma volt, amit a turul, a kard és az elé kőből kirakott Nagy-Magyarország és a pirossal jelzett csonka haza tudatosított markánsan. Az emlékezést, a tiszteletet a babérfüzér és a négy, szimbólumot megtestesítő alakból piedesztálra komponált csoport segíti. A zászlót megragadó katona tartásával az ideált, a másik oldalon a lehanyatló a hősi halált, a fegyverét megragadó férfi az elszántságot, a küzdelem folytatására készséget ábrázolja a mozdulatok segítségével. A fő nézetben statikus látvány a hátsó oldalról mozgalmasabb, amit a drapériák, a tárt karú, címerpajzsra támaszkodó, lefordított fáklyát tartó allegórikus nőalak – Patrona Hungariae – barokkos megmintázása fokoz. Az elesett körmendi katonák névsora a csonkagúla oldalain olvasható.

                A II. világháború után az emlékművet többször elmozdították, alsó részét átalakították. Az egykori lépcső helyére támfalat emeltek. Itt helyezték el az újabb háború elesettjeinek, majd a bombázások áldozatainak, végül az elhurcolt zsidók nevét őrző bronztáblákat. Az utolsó átalakítást 1990-ben végezték Gömbös László tervei alapján. Az ellopkodott táblák helyett márványba vésték a neveket, a holocaust áldozatainak tábláit pedig a Széchényi utcában, az alakuló emlékhely közelében rögzítették falra.

                Háborús történésekre emlékeztet a várkerti nagyrét szélén szerénykedő Ludovikás emlékkő. Az egyszerű, íves záródású sztélét Fontenbach mester faragott „kőgömbjei” őrzik, két oldalát feliratok foglalják el. A Ludovika katonai akadémiát 1944 őszén telepítették-menekítették a városba. A berendezkedett intézmény utolsó növendékeit – 242 hadnagyot – november 15-én a nagyréten avatták. Az évfolyam még élő tagjai 1995-ben erre emlékezve gyűltek egybe a Gömbös László faragta emlékmű felavatására. Szobrászunk készítette a polgári iskola falán látható, a működésre utaló táblát is. Egy kisebbet pedig Horváth József faragott a plébánia templom oldalára.

                A Kossuth szobor eredeti helyén Katona Zsuzsa „felszabadulási” Hősi emlékműve szerénykedik (1985). Nyugodt szívvel sorolhatjuk a „sematikus bábuszobrok” kategóriájába. Szemlélése közben nehéz mélyenszántó szobrászi gondolatot felfedezni. Nagyon magányosan érzi itt magát s ezen nem segítetnek a mellé esetlegesen rendezett „idő kövei” sem.

                A honfoglalás 1100. évfordulója, majd István megkoronázásának millenniuma három emlékművel gazdagította a várost. A Hagyományőrzők Baráti Köre a IV. Béla utcában állította föl egyszerű monumentumát. A kastély kallódó erkélyköveit használták föl átalakítás nélkül. Az összeépített részek jelképi értelmét nem nehéz megfejteni: a múlt nélkül felépíthetetlen jövőre utalnak. A címer, a két évszám s a Vörösmarty idézet könnyedén pendíti meg az érzelmi húrokat.

                Lakatos József sárvári képzőművész 1996-ban fából, vasból, csontból építette egybe a jelképértékű lófejes kopjafát. A Körmendi Kulturális Műhely patronálta művet négy, párosan rögzített, mélyített fakorong dombormű és több elemből kombinált fejezet alkotja. A faragott oszlop jelentése több rétű. Értelmezhető világtengelyként vagy életfaként. A korongokon egy-egy magyar mitológiai motívumot dolgozott föl. Fölül a palmettás életfa és a turul, alul a győztes vitéz és a szkíta szarvas ismerhető fel – régészeti leletek alapján. Egyetemes jelkép az egyik, totemállatunk a másik. A vitéz harciasságunkra, a szarvas ázsiai eredetünkre emlékeztet. A lókoponya (lótisztelet), az agancs (újjászületés), a kereszt s a rovásírás ugyancsak e gondolatkörből merít.

                Tehetséges, sokoldalú, ígéretes helyi művész, Horváth Róbert faragta kőbe 2001-ben az Olcsai téren álló Millenniumi emlékoszlopot. A formai-szerkezeti rokonság a Hősi emlékművel szembetűnő, de a méretek, arányok, a hengeres obeliszk felületét megtöltő dombormű-spirál autonóm műalkotássá avatja. A kellemes, lehatárolt tér közepén, testes talapzaton emelkedik a gyűrűvel lezárt csonkakúp. Palástjából véste ki a művész a zsúfolt jelentekből, figurákból szerkesztett képsort. Talapzata az ősi naptemplomokat idézi, melyből kinő egy stilizált ősfa. A spirális kőkompozíció 16 jelenetet ábrázol. A nehezen elkülöníthető, technikai-kivitelezési gondokat sejtető részletek a hun-magyar mondakörből merítik tárgyukat. Egyebek mellett a csodaszarvas rege, a várszerződés, Árpád pajzsra emelése látható. A felső sorban Géza, István, Gizella, Imre herceg portréjára ismerhetünk. A kompozíciót őseink turulmadara tetőzi.

                A legújabb emlékművet 2004. június 20-án avatták az egykori zsinagóga helyén. Polgár Ildikó keramikus művész Holocaust kapu-ja fekete gránit alapra helyezett, különleges porcelánborítású építmény. Híven szolgálja az emlékezést és felemelő, nagyszerű látvány is egyben. Felépítése a diadalívek formáját követi. A „kapu” a mózesi kőtáblák negatív körvonalát rajzolja térbe. A fehér-kék lapokra eredeti korabeli dokumentumokat – a halálmenet képeit – égette eredeti módszerrel a művész, amelyek örök időkre hirdetik az „úgy elaljasult” ember rémséges tetteit. A szomszéd épület falán 1990 óta márványtábla tudatja: itt állt az 1945-ben leégett klasszicista zsinagóga, itt kezdődött a gettó s innét indult 384 zsidó a rémségek útján a haláltáborokba. Neveik a szemközti tűzfal réztábláin sorakoznak.

 

5. JELES SZEMÉLYEK EMLÉKEI

 

                A hercegorvos mellett legnagyobb tisztelet Faludi Ferenc költő, első ízig-vérig európai lírikusunk hírnevét övezi. Szülőhelye ugyan Németújvár, de a család kötődése egyértelmű a városhoz, a Batthyány-birtokhoz, hiszen itt volt a lakóházuk. Miként tagadhatatlan tény, hogy itt töltötte gyermekkorát, tanulta az írást-olvasást a plébániai iskolában, latint a haladók között. Feltételezik, hogy rendje – a jezsuiták – feloszlatása után rövid ideig Klára nővérénél is időzött itt, mielőtt elvonult a rohonci szegényházba. Már Révai Miklós leírta: „meg érdemli az örök ditső emlékezetet”. Számos jele van, hogy az „emlékezet” őrzésének tiszte a körmendiek öröksége! Németújvári szülőházát 1974-ben bontották le, mindössze a Faludi Gasse figyelmeztet a szülőhelyi kötelékre. Nincs már nyoma a rohonci szeretetháznak, a templom kriptájában sírjának sem. Legfeljebb a Faludi-völgy víztározójánál gondolhatunk a valahai költőre. Nem működik már a nevét viselő irodalmi társaság sem, s más funkciót szolgál Szombathelyen a Faludi Gimnázium épülete is. Egyedül Körmenden eleven a hagyomány.

                A feléledő kultusz első jele a „táblamentés”. Vas vármegye lelkes közönsége 1895-ben jelölte meg végső menedékét, a rohonci szeretetházat. Lebontásakor az emléktáblát Körmendre hozták és egy kiegészítő, „magyarázó táblával” a rk. Templom falába építették: „Gyermekéveit Körmenden töltötte. Rohonci otthonának lebontott feliratát – a költő ismeretlen sírjára emlékezve – itt helyeztük el” – hirdeti felirata. A két táblát egyszerű keret fogja egybe. Az oromzat közepét plakett arcképe – markáns, kesernyés férfi reverendában – foglalja el, két oldalt artisztikus F-betű véset látható.

                Elsodorta az idő néhai Faludi János tiszttartó belvárosi családi házát is, 1907-ben lebontották. Helyén nyílt meg és működött a Sonnevend-patika. Vida József költő nevét viselő utcai ház falára került a harmadik Faludi-emléktábla. Születése 290. évfordulóján, 1994-ben leplezték le Kiss Sándor alkotását. A domború feliratos bronzlap élete lényegét foglalja össze. A mélyített tondóból szokatlan módon emelkedik ki a költő ideálportréja.

                Évtizeddel később a tricentenárium kínált ürügyet a megemlékezésre. A nevét viselő városi könyvtár bejáratához Lesenyei Márta mintázott feliratos domborművet. Utóbbi a Toldy Ferenc-féle acélmetszet kicsit módosított átirata, a szöveg pedig az előbbinél bővebb foglalata a pályájának. Mindkét emlékhely szép példája a hagyománytiszteletnek.

                A Himusz költőjének Lajos József mintázta portréja ugyancsak emlékhelynek számít a város szellemi életében. A Kölcsey nevét viselő mellszobor a gimnázium előtt a Magyar Kultúra napja ünnepi eseményeit vonza körébe. Az 1970-ben felállított bronzszobor valósághű ábrázolása nemzeti költőnknek.

                Az iskola aulájában alapítója, Kincs Elek (1897-1978) domborműve fogadja a belépőt. A sokoldalú író, tanár mozgalmas élete során több iskolában tanított, egyik alapítója volt a debreceni Ady Társaságnak is. Könyvei jelentek meg Adyról, Kölcseyről. Szerkesztette az Írott Kő-t, munkatársa volt az Irodalmi Lexikonnak. Az 1956-os eseményekben szerepet vállalt, emiatt hátrányos helyzetbe került. A forradalom és szabadságharc leverése után többször lefogták, felügyelet alá helyezték. 1957-ben saját kérésére áthelyezték a balatonfüredi gimnáziumba.

                Mécsessel, rózsát tartó kézzel díszített feliratos tábla idézi meg a „honi gyógypedagógia egyik körmendi megteremtője”, Frim Jakab (1852-1919) emlékét. Fiatal korától a fogyatékosok gondozásának ügye foglalkoztatta. Két gyógyintézetet alapított. Munkáját több kitüntetéssel ismerték el. Márványtáblája egykori szülői házuk helyén található.

                Intézményfejlesztő, gyógyító munkásságával szolgált az utókor hálájára Remetei Filep Ferenc kórházi főorvos. Messziről, Nagyszebenből indult pályája. Sok tapasztalattal felvértezve érkezett Körmendre 1931-ben. Nagy lendülettel, nehéz körülmények között, mindenre figyelve fejlesztette a kórházat. Emléktábláját Gömbös László készítette 1983-ban.

                A Dienes Lajos utcai városi óvoda épületén több feliratos követ is felfedezhetünk. A vakolatdíszes Templom utcai homlokzaton, a párkány fölé magasodó csigás keretben márványtáblán olvasható: „Dienes Zoltán Jenő emlékére alapított körmendi kisdedóvóda”. Két ablak között egyszerű évfordulós táblát helyeztek el 1993-ban. Az új szárnyon faépítmény védi az alapító domborműves emléktábláját. Dienes Lajos 1886-ban végrendelkezett: vagyonukat a községre hagyományozták, annak kikötésével, hogy 8 évesen elhunyt fiuk, Zoltán emlékére házukban kisdedóvót kell nyitni. Az első körmendi óvoda 1902-ben nyitotta meg kapuját a kicsinyek előtt.

                Szülőháza falán, a Bem József utca 22-ben, 2003-ban avatták Molnár Lajos emléktábláját. Körmend tudós ornitológusa születése 150. évfordulójára Tornay Endre András kőszegi szobrászművész formálta meg az arcvonásait megörökítő bronzplakettet, véste márványba az érdemeit summázó szöveget. Molnár Lajos a város ama tudósai közé tartozik, akik önerőből küzdötték magukat szaktudományuk rangosai közé. Madártani kutatásait, gyűjteményét már korában méltányolta az ornitológia. Munkásságáról, életútjáról, gyűjteményéről az Olcsai-Kiss Zoltán Általános iskola 1997-ben Molnár Lajos madárgyűjteménye címmel monográfiát jelentetett meg. A gyűjtemény egy részét iskolai, múzeumi kiállításokon láthatjuk.

 

                6. EGYÉB SZOBROK

 

                Körmend köztéri szobrai – nagy többségben – megrendelői szándékot valósítottak meg: eseményhez, személyhez kötődnek. Csupán néhány – autonóm művészi gondolatot megvalósító – mű szolgál díszítő, térszervező funkciót. Végképp ritka a modernebb felfogást, szellemet tükröző műalkotás.

                E kivételek közé tartozik a Somogyi iskola bejáratánál álló Csavart oszlop (1979). Szemereki Teréz anyagában színezett pirogránit négyzetes hasábja játékos ötletet valósított meg. Fele magasságban egy emelkedő spirált iktatott közbe, az ívek segítségével felcserélte az eltérő színű hosszanti hasábmetszeteket. Az ötlet mértani és szobrászi problémát old meg, miközben azonosító jelet állít az intézmény elé.

                A Szalafőn született Olcsai-Kiss Zoltán – miután elnyerte a „korszak” minden megszerezhető művészi kitüntetését, 1979-ben állandó kiállításhoz jutott a kastély szomszédságában. Soha nem élt huzamosan Körmenden, de esztendő múltán a kerepesi temető monumentális Mártíremlékművének alkotóját a város díszpolgárává avatták. Később teret, iskolát neveztek el róla. A rendszerváltás után az ellentmondásos gyűjteményt felszámolták. Ma mindössze két szobra áll köztéren.

                Az Olvasó lányt 1950-ben kisplasztikában mintázta meg. A tipikus szocreál mű kőbe faragott változatát a gyermekkönyvtárnak berendezett egykori tisztilakás közelében állították fel 1980-ban. Az 1974-ben alkotott Halas szökőkút ovális vízfogó medencéjével a nevét viselő téren állt. Az álló oválisba foglalt, vizet köpő halak ma kedves színfoltjai a halászcsárda előtti térnek.

                A gyermekorvosi rendelő ismertető jele Gömbös László 1990-ben elhelyezett Anya gyermekkel című kis kőszobra. Az egyszerű formákból felépített frontális plasztika oszlopos posztamensen nyugszik. Főiskolán készült munkáját ajándékként bízta a város gondjaira a művész.

 

 

VÁLOGATOTT IRODALOMJEGYZÉK:

Dr. Gyürki László: A körmendi szemorvos – Batthyány Boldog László – Körmendi Figyelő Könyvek 1. XI. évf.

Kacsics Kristóf: A körmendi Kossuth-szobor története – Vasi Honsimereti és Helytörténeti Közlemények, 2002/1. sz.

Komjáthy Kálmán: Millecentenárium – Körmendi Figyelő, 1996. 08. 16. sz.

Koppány Tibor: Körmend városának építéstörténete, Körmend, 1986.

Kovács Sándor Iván: Árkádiában élt ő is – Életünk, 2004/4. sz. 370-384. p.

Körmend története, Körmend, 1994.

Körmendi Figyelő évfolyamai (1993-2003)

Nagy Zoltán: Múzeum, te mindenem, Körmend, 2001.

Pintér Pál: Séta Körmenden, 1993.

Prohászka László: Szoborsorsok. Kornétás Kiadó, Bp. 1994.

Wehner Tibor: A hazugság és a hiány emlékművei, Új Művészet Kiadó, 2001.