sortáv

Wass Albert est-Körmend

droszler | 2008. szeptember 13 20:21:36 | körmendi hírek |
Kattintson a képere !
Wass Albert est-Körmend,
2008.09.12


Pénteki nap volt, utolsó munkanap a mi munkahelyünkön, s délután már gondolataim is az esten jártak. Sütött a nap, meleg volt, de késõ délutánra befelhõsödött, estére pedig szemerkélni kezdett az esõ. Siettem haza, hogy mielõbb ott lehessek, amúgy is kevés idõm maradt a hazaérkezés és a kezdés között, de azért ¾ 6-ra sikerült odaérnem.
Az, hogy szemerkélt az esõ, az korántsem jelentett rosszat, nem csak azért, mert az Est fedett helyen, a Batthyány-kastély színháztermében volt, hanem azért, mert ilyenkor az ember sokkal jobban belsõ békére talál elhúzódva valahol, mintha az esõ hozzásegítene a családiasabb, meghittebb együttléthez. De ez az esõ is olyan volt, hogy én még ki is mentem felfrissülni benne.
Az Ismerõs Arcok Baráti Kör nyugati lakói is jelezték érkezésüket páran, így foglaltam mindjárt az elsõ két sorban pár széket. A foglalás lehetõségéért ezúton is köszönet Köbli Józsefnek.
A zenekar már hangolt ekkor a színpadon, nem is nagyon zavartam õket, inkább lementem az aulába, ahol tudtam, hogy hamarosan érkezik a szobor. Meg is érkezett a hivatalosan Rátóton felavatott és felállított Wass Albert szobor, ami Marosics József alkotása, s most ideiglenesen a Batthyány-kastély színháztermének auláját foglalta el ez Estre. A szobornak története van, meg hogy miért vált „mobillá" , annak is, már a felállítása után érték „ negatív dolgok" elhelyezését ,de ez egy külön történet….
A szobor elhelyezésével egyidejûleg gyönyörû mezõségi népzene szólt az aulában.

A vendégek lassan érkeztek, de este 7 óra elõtt 10 perccel már tömegesen. A kezdésre ¾ ház telt meg, de rá pár percre ,mikor újból hátranéztem, már csak 1-2 üres szék maradt, de azok is csak azért, mintha láthatatlan lelkeknek tartottuk volna fenn, akik ugyanúgy velünk voltak.
Köbli József nyitotta a rendezõk nevében az Estet a színpadon, s kitért az idei RMÜ kellemetlenségeire is ( ami ellenére ott meglepõen különös közelségbe került a közönség a bandával) ,s arra, hogy megegyeztek a zenekarral, hogy egy nyár és így egy õszi alkalom során Körmendre látogatnak az elkövetkezõ években is. Majd kezdõdött a koncert egy hatalmas nagy tapssal. Nyár után újra itt az IA, KÖRMENDEN.

Simó József elõadómûvész lépett elõször színpadra, kalapját-kabátját a fogasra tette, helyet foglalt az íróasztalnál, gyertyát gyújtott, befûzte a lapot az írógépbe, s el kezdte írni hangosan a Wass Albert hozzánk szánt hagyatékát. Lecsó ekkorra már sejtelmes billentyûtémát csúsztatott alá e színpadi jelenetnek, majd megjelent a zenekar is, s felcsendültek a Talán csak álom dallamai. A zenekarból itt ennél a dalnál-persze a többi dalnál is- kiemelném Práder Vilmos szólógitárost, sokszor megcsodáltam már a játékát ,de most különösen szárnyalt az éteri gitárszólók során, fantasztikus átéléssel. Ezt gitáros-barátom is megjegyezte, aki mellettem ült, hogy Vili talán a legszenzációsabban játszott az este, persze a többiek is kitettek magukért az egész est alatt. Jó volt látni például Lecsót nagyzongorán is játszani.
Nándi is beleéléssel játszott, Kovacsik Tomi is többször be lett mutatva és járt is a taps, Nyerges Attiláról meg csak annyit, hogy õ NYERGES ATTILA. Nagybetûkkel, s ebben benne van minden, aki járt már IA koncerteken, az tudja, már a nézésébõl is.
S dicséret illeti Simó Józsefet is, Wass Albert szóvivõjét, aki túl az 500. elõadásán is mindig tud újat, valami figyelemfelkeltõt szívünkbe juttatni, annyira hiteles tõle ez az egész, s talán ez a szó a kulcsszó.
Szóval most itt Körmenden meg volt a hangulat a színpadon, nem hiányzott.
De az egész színházteremben különös hangulat uralkodott. A gyönyörû gondolatok Wass Alberttõl mélyen beleivódtak az azt követõ számokba, kerek egészet alkotva ezzel. Végigkövethettük Wass Albert életét a prózákkal-versekkel, de ugyanúgy az Ismerõs Arcok dalaival, ugyanis szó volt családról, gyermekekrõl, szerelemrõl, hazaszeretetrõl, kitartásról, hagyatékról, s mindarról amirõl szól egy élet annak, aki embernek és magyarnak született!
Simó József többször átöltözött az est alatt, pl. õszi tájakról szóló történeteihez vadász öltözetet húzott. De kellékekben sem volt hiány, mert amikor az Árnyéknak lenni szám elõtt a szerelemrõl és egy hervadó õszi csokorról volt szó, akkor ez a csokor ott volt a kezében.
Különösen tetszett a Barátom címû szám elõtt elmondott gondolatsor a rohanó világról, pénzrõl, munkáról, s arról, hogy ha nem tudunk megállni csak egy percre is, akkor beteg emberek vagyunk, higgyük el, s álljunk meg néha, s foglalkozzunk azzal, ami igazán a miénk, s amit nem érdemes egyéb haszontalan célokért ellökni magunk mellõl.
Sokszor voltam már Wass Albert esten, olyanon is, ahol csak Józsi bá' van, s olyanon is, ami így zenekarral együtt van, de mindig van valami új, valami olyan gondolat, ami hirtelen megragad és ott marad az emberben. Természetesen a refrént a Barátom címû számnál mi énekeltük, s Attila kisugárzása-tekintete ezalatt a közönség soraiban ülõ összes elveszett barátját megkereste és magához húzta egy ölelésre.
De énekeltünk a Fenyõknél, a Szélbe kiáltoknál, a Nagypénteken holló mossa két fiátnál, a Fellegajtó nyitogatónál, az Érdemesnél vagy az Építsünk Hidat címû számnál ,amit már olyan régen énekeltem így koncerteken, s jó volt most ezt is, fõleg azután a tartalmas gondolatok után, amit Wass Albert az Ember az országút szélén címû regényében hagyott ránk. De még sok számot sorolhatnék a repertoárból, ami alatt ugyanígy volt, viszont a számok közben néma csend, csak Simó József által idézett Wass Albert gondolatait és Lecsó aláfestéseit hallhattuk, egy tû-t is le lehetett volna dobni, azt is észrevettük volna, izzott a levegõ a színházteremben.
A végén a Mennyit ér? elõtt „búcsúzott a krónikás" Wass Albert a Hagyatékben végezetül leírtak szerint, Simó József elfújta a gyertyákat, majd a búcsúzó szöveg, s kalapja levétele után Attilát megölelve kiment a színpadról. A Mennyit ér? szám elhangzása után pedig Attila halkan odalépett a közönséghez, s mikrofon nélkül megkérdezte a közönségtõl, hogy : Mennyit ér?
Természetesen visszatapsoltuk õket, jött az Egyetlen, majd visszaérkezett Simó József is. Ekkor már állt az egész publikum. Józsi bá' elmesélte személyes levelezését Wass Alberttel, Lecsó természetesen billentyûzött alá, majd elmondta Wass Albert Veletek Maradok címû utolsó versét, amit néma csendben, állva, mozdulatlanul hallgattunk végig. Ekkor már a zongora a Nélküled címû szám ismerõs dallamait hallatta.

A Veletek Maradok vers elõtt és közben, sõt, azt mondom, hogy az egész este alatt úgy éreztük- s ennek Józsi bá' is hangot adott- hogy volt még egy vendégünk, azaz közöttünk járt ez este: maga Wass Albert. Én már tudtam az est elkezdésekor, hogy köztünk van.
S hallottuk a lépteit, s talán azért is álltunk néma csendben, tisztelettudóan, hogy még jobban halljuk az õ lépteit, ahogy közöttünk jár, s ahogy megérint minket, s a magyarok Istenének áldását kéri ránk.
Éreztük, hogy ott van és hozzánk szól. Libabõrös lett ettõl a hátunk, de valóban ezt éreztük. Egy üres szék volt neki is mellettünk a közönség soraiban. Egy különös szék.
Ezen az egy széken volt már csak egy foglalt feliratú papír zavartalanul az egész est alatt , de én tudtam, hogy nem üres. Amikor odanéztem, a Veletek Maradok vers alatt, nehezen bírtam ki egy könnycsepp nélkül, mert tudtam, hogy Õ ült ott, azon a helyen, s az utolsó versénél felállt, elbúcsúzott tõlünk, talán elénekelte velünk a Nélküled-et is, és kiment.

Kiment, de hagyott valamit nekünk a szívünkben , ami által örökké bennünk él.

A Nélküled címû szám után ért véget a koncert. Ekkor még Attiláék a szeptember 27-i nagycirkuszi Világszámra invitáltak mindenkit.
Köszönet a lelki feltöltõdésért elsõsorban Wass Albertnek,valamint Simó Józsefnek és az Ismerõs Arcok zenekarnak!
S nem utolsó sorban még a rendezõknek az Est létrejöttéért és a szép számú közönségnek a hangulat fokozásáért!

Sztamassz

Ui:

Képek az estrõl megtekinthetõk:

http://iafanklub.gportal.hu